1.Fejezet - Egy átlagos nap...vagyis közelsem átlagos nap

Az ember azt hinné, hogy természetfeletti dolgok nem léteznek. Ó, dehogynem! Minden egyes kis résben ott vannak! Tündérek, vámpírok és még sok minden! De ácsi. Elöször nézzünk engem: 16 éves átlagos srác,  Ewan Lee vagyok. Igen a nevemböl is kilehet következtetni, hogy félig ázsiai vagyok. Hurrá. Állítólag az ázsiaiak nagyon kicsik. Én örülök, hogy nem verem be a fejem sehova, a 185 centi méter magasságommal… Vállig érö hajam van, igaz, hogy egyik oldalt fel van nyirva, de az nem annyira fontos.  Átlagos barna szemek, és semmi ásziai szem vagy valami ilyesmi. Ívelt ajkak, és egy pircing a számban. Egyáltalán nem az a sportos típus vagyok. Inkább hallgatok zenét és leszarom a világot. Vagyis le szartam. Ameddi egy forduló pont nem történt az életemben. Szóval kicsit ugorjunk vissza az idöben. Épp egy sima átlagos hétföi napon tartottam a legkobb barátommal az iskolába. Semmi, furcsa vagy valami. Csak egy farkas rohant át az utcán. De persze, vagy én halucináltam, vagy szimplán hülye a ismerösöm, mert, hogy ö nem látott semmit. De, igazság szerint nézzük pontossan mi is történt.
- Hé Ew! - Rángatott ki a gondolataimból Adam Warey.
- Hm? - Egyszer kétszer szívesen belenéznék a fejébe, mint gondolkozik néha.
- Tanultál latinra? - Tudakolta, persze tölem az automatius fejrázás jött. Játékosan a vállamba ütött. Én hirtelen megálltam, es rosszálloan néztem rá. Ö csak felhúza a szemöldökét. Felsóhajtottam. Komolyan néha széttépném ahogy van. - Ha megint rólam másolod akkor, esküszöm letagadlak, hogy ismerlek! - Mondta tetetett sértetségel.
- Nem tudom, ki vagy, miér követsz? - Néztem rá, gonoszan. Ö erre csak kinyujtotta rám a nyelvét majd csak rohanni kezdett. Én meg utánna.  Aztán hopp, egy nagy méretü kutya rohant el a szemünk előtt, majd utána egy fura pasas. Adam mitsem tördve ment tovább.
- Adam… Te… Nem láttad az elöbbit? - Kérdeztem rá amikor befordultunk az iskola irányába.
- Kelett volna?
- Nem. - Ingattam meg a fejem. Furcsa. Akkor is az a pasi nagyon furcsa volt. Fölleg az a kard a kezében. Azt hiszem, kezdek becsavarodni a sok otthon üléstöl. Épp, hogy belépünk a suliba máris hatalmas csaj tömeg áll elöttünk. Szóval az iskola „menö srácca” aki egy nagy köcsög, pont elöttpnk ért be. Viszont amit megkell, hogy jegyezzek érdekes neve van: Phoenix. Csak a keresztnevét tudom, többet nem. De nem is akarok. Elég volt, hogy egyszer-kétszer összetüzésbe kerültem vele. Brr.
 -  EEEEEEEEEEEEEW! - Kezdte valaki rángatni a vállaimat. Hirtelen ugrottam egyett, és majdnem be szartam.
- Két percre sem birsz békén hagyni mi? - Vigyorogtam rá. Adam csak annyit morgott az orra alatt, hogy efogunk késni. Hátra néztem a vállam fölött. Az a srác pontosan ugyan ott állt ahol eddig , és sikeresen a szemébe néztem. Valami elképesztöen ijesztö mosolyra húzta az ajkait, és integetni kezdett. Azonnal elkaptam a fejem onnan, és gyorsan körbe lestem hátha találok vaakit, akinek Ö integetne. Nem volt seki. Jó ég. Ez az elsö eset, hogy az unalmas matek órát életmentönek érzem. Az óra csak úgy rohant. Nem akartam, hogy vége legyen. Nagyon nem.  „Ding-dong.” Szeritnem, most dermedtem kövé. Miért integetett nekem az a barom?
- Ewan, hallasz? EWAN! - Valaki a fejemre csapott. Én meg egyböl le fordultam a székböl ijedtemben.
- A-a-amanda?! Ne ijesztgess! Mit akarsz…? - Oké, higgadj le és ne dadogj. Pisis kölyöknek fognak tartani.
- Néztél te tükörbe? Fal fehér az arcod! Amúgy meg, csak a fizika házit akartam elkérni.
- … - Felkeltem a földröl, mert még mindig ott ültem, majd turkáltam a táskámban, és a kezébe nyomtam. Sietös léptekkel, hagytam el a termet. Pánik fogott el. Valami nyon nem stimmel. Szinte már-már rohantam a tetöre. Amikor kiléptem, a friss levegö arcon csapott. Sokkal jobb érzés. Vagyis addig, amíg felnem tünik egy idegen emberke. Azt hiszem ideje lesz, vissza mászni az órára, mert kezd ez a nap elég parás lenni. A kedves idegen, hirtelen fordult meg, és közeledni kezdett felém. Vörös haj, nagyon sötét barna szemek, majdnem fekete. Automatikusan hátrálni kezdtem, míg a hátam a falnak nem ütközött. Mielött megkérdezitek, hogy csaj vagy pasi, akkor ez elöbbi. Körübelül ugyan akkor volt mint én. Nem tudom, mikor került ennyire közel hozzám, de az arcomon éreztem a meleg leheletét. Állam alá nyúlt, majd jól megvizsgálta a nyakam. „Nem értem, mit lát benned.” Most csak félre hallok, vagy tényleg a fejemben szólalt meg. Két kérdésem van: Ki ö, és ki mit lát bennem? Ahh! Nem tudom kinyögni ezeket a nyomorult szavakat. „Ó Édesem! Majd megtudod idövel.” Oké. Higgadj le. Ne kezdj el pánikolni. Ez csak egy rossz álom. Nincs is elötted senki...Várjunk. Az elöbb még itt állt. Százszázalékig biztos vagyok benne, hogy ez a valóság és nem álom.
*
Valahogy csak eltelt ez a nap. De persze, még közel sinsc vége hisz az óra csak éjjel tizeneggyet mutat. Még egy óra…. Miért van ennyire bajlos érzésem…? Jobb lenne, ha aludnék….De képtelen vagyok. Rohatdul oylan érzésem van mintha valaki figyelni. Pedig a redöny is levan húzva. Nem lát be senki. Szülök, azok meg nincsenek. Szóval az egész házban egyedül vagyok.
- Ew, higgadj le, és aludj! - Kijelenhetem, hogy kezdek bekattani, mert már magammal is beszélgetek. Ügyes vagy Ew. Nagyon.  

/Ui.: Elfelejtettem említeni,hogy obszcén szavakat is fog tartalmazi! További szép kellemes napot./