3.fejezet – Amikor azt hiszed, hogy a démon kegyelmez(18+)

Valami összetört. Meg mondtam neki, hogy ne törjön össze semmit. Majd kioktatom holnap. Újabb csörömpölés, amit egy sikoly követett. Azonnal kiugrottam az ágyamból, és rohantam a nappaliba ahol legutoljára hagytam Em-et. Ö sehol sincs, de a hangok a konyha felől jönnek. Igyekeztem a konyhába, ami ott fogadott teljesen lesokkolt. Saját magamat láttam, talán lehettem akkor hat. Minden tiszta vér volt. Két felnött ember feküdt a földön… Lehet, hogy ök voltak a szüleim. Nem tudom… Csak most tünt fel, hogy ez nem az én konyhám. Hátrálni kezdtem, majd megfordultam és rohantam. Rohantam a végtelenségbe. A folyosó, amin szaladtam egyszerüen végtelen hosszúnak tünt. Megálltam. Mindehol már csak sötétség. Hirtelen forogni kezdett velem az egész hely. Fejemhez nyultam, a hajam hozzá tapadt a ragacsos kezemhez. Elrántottam a fejemtöl, majd szemügyre vettem mitöl ragacsos ennyire. Vér. Újra a konyhában voltam. Ismételten az a két ember feküdt a földön. De a hat éves énem eltünt. Amikor belenéztem az eggyik ablakba, ahol visszatükrözödött a képem, akkor láttam, hogy én vagyok a hat éves énem. Megint csak hátrálni kezdetm. De most valaminek neki ütköztem. A valami, inkább volt ki. A kedves névtelen idegen,  megfordított majd az ölelésébe vont. Pofon csattant az arcomon. Nem nyitottam ki a szemeimet, csak megdörzsöltem az arcom.
- Ew, a kurva életbe is, végre, hogy elalszok de te erre elkezdesz üvöltözni! - Emily hangja, csak részekben ért el az agyamhoz. Kinyitottam a szememet, sürün pislogtam, hogy ne csak homályosan lássak. Amikor már sikerült, kivennem Em alakját, akkor fogtam fel, hogy megint csak egy álom volt.
- Láttad ugye? Az emlékek kezdenek elöjönni igaz? - Kezdett faggatni. Én csak aprot bolintottam. Oda bujt hozzám, és átölelt.
- Elmondod, hogy mit láttál? - Nézett rám booci szemekkel. Talán még egy jó öt-tíz percig meg sem mukkantam. Elöbb nekem is felkelett dolgoznom a látottakat. Megköszörültem a torkom.
- Hat éves lehettem...és két hullát láttam egy konyhában. Amikor elkezdtem hátrálni, akkor volt ott valaki.
- Az a valakit nem láttad? - Vágott azonnal a szavamba. Én csak megingattam a fejem.
- Nem volt erröl szó Em! Ez...szörnyü. - Kész eddig birtam. Meleg könnyek folytak végig az arcomon, a torkomban gombóc nött.
- Lesz ez még rosszabb is… - Suttogta a mellkasomnak. Szorosan ölelt engem. Miért haltak meg? Kik voltak ök? Ki volt az, az idegen? Hogyan birta ö eddig ki? Én, hogyan birjam ki ezt? Miért nem tudok egy rohadt normális életet élni?
- Ew, tudom, hogy most nehéz és, hogy több száz kérdésed van, de  ezen túl kell esned, és hidd el ez még csak az eleje. - Em felsóhajtott. Valami olyasmit, motyogott, hogy elkezdödött. Mégis mi? Látomások a kibaszott múltamról? Vagy világvége fog jönni? Vagy, hogy még a végén kiderül, hogy nem is vagyok ember? Em elengedett engem, majd a szemembe nézett. Mosolygott, de a mosolya szomorú volt. Mintha tudná, nem is. Tudja mit érzek. Két tenyerébe fogta az arcomat.
- Szedd már össze magad! Úgy nézel ki, mint egy egy hisztis picsa, akit most dobott ki a pasija! - Üvöltött bele a kémebe. Nos, erre egyáltalán nem számítottam. Nagyokat pislogva néztem rá. Megragadtam a közelemben, lévö legnagyobb párnát, majd az arcába nyomtam. De persze ennyivel nem úsztam meg, azonnal kicsavarta a párnát a kezemböl, majd az én arcomban végezte.
 
*
Délután Em magamra hagyott. Idöközben megpróbáltam Adam-ot felhívni, de nem vette fel. Akkor most irány, át hozzá. Remélem még él. Vagy legalábbis, meg van még a felsöteste. Akkor még tud beszélni, vagy ha nem is, akkor majd mozgatom a száját és majd megpróbálom a hangját utánozni. Cipömet magamra kaptam, majd jltt a nagy probléma. Hol a kulcs? Fél óra keresés után kiderült, hogy a helyén volt, csak én voltam vak. Miután elhagytam az ajtót, egyenesen Adam házuk felé vettem az irányt. Csak hát, itt-ott sikerült más felé lekanyarodnom. Ismét az üres utcákon járok. Mintha, csak ehhez értenék. Bolyongta, szinte a semmiben. Olyan…üresnek érzem magam. Semmi gondolatok, egyszerüen csak bambulok, és csak megyek. Valahol elhagytam az életkedvem. Sajnos, hajlamos vagyok depresszióra, bár sokszor mondta a háziorvosom, tényleg nem ártana elemmni egy agyturkászhoz. Szerintem nekem nem agyturkász kell, hanem rögtön elmegyógyintézetbe kéne zárni. Még hogy démonok. No mindegy. Továbi kérdésem lenne. 16 éve itt élek ebben a nyomi városban, és mégis képes vagyok eltévedni. Igen ez lennék én. Egy teljesen logikátlan srác, aki szereti magát a tükörben bámulni. Mivel nem vagyok tökéletes, ezért tökéletes vagyok. Adam ilyenkor szokta megjegyezni, hogy ez nem a huszonkettes csapdája. De soha nem értem miért pont ez a katonai dolgot hozza fel… Na mindegy. Elkezdtem tapogatni a zsebeimet hátha megtalálom a telefonom. Aha, persze otthon hagytam. Bár szerencsémre, a kulcsom nálam van. Nos, hogy miböl is tartom el magam elég egyszerü. Nyomorék létemre, a szüleim nemesek volak, és hát rém maradt az örökség. Szóval kijelenthetem, hogy gazdagnak számítok. Csak, hogy alig költök valamit. Maximum az albérletet, tartom fenn, néha kaját veszek és nagyjából ennyi. Nem valami érdekes élet. Egyre reménytelenebbnek atom a helyzetet, hogy egy olyan helyre keveredjek ahonnan haza is találok. Hátra néztem a vállam fölött, és hát azt kell, hogy mondjam azt sem tudom erröl jöttem. Egy idö után megálltam, és kényelembe helyeztem magam a poros koszos földön. Nem éppen az ínyemre van. Amikor már minden kínom volt, már a földön fetrengtem. Ahh~! Komolyan, legközelebb nem fogok így a gondolataimba merülni, és akkor ez nem történik meg….! Csak most tünt fel, hogy kezdett sötétedni. Hurrá~. Mivel síri csend volt, tökéletesen tudtam hallani, a körömök kopogását a csupasz betonon. Kicsit jobbra fprdítottam a fejem, ahonnan eredetileg jöttem, és hát amit ott láttam az egy kicsit sokként ért. Szüz mária uram anyám, miért ekkora ez az izé? Mégis csak léteznek vérfarkasok? Fussak, vagy tetessem magam halottnak? Uhm, inkább a futást választanám… Sikeresen talpra álltam, majd rohanni kezdtem a másik irányba. Valami morgás szerüség jött a hátam mögül. Jobbra, balra, majd megint jobbra  kanyarodtam. Olyan érzésem volt mintha mindig körbe-körbe rohangálnék. Valaki beugrott elém, majd erösen megragadta a karom és magához rántott. Ismerös volt az érzés. Nem tudom mi történt az, az öt perc alatt. A férfi, aki jelen pillanatban megvédett most eltolt magától. Miért mindig férfi embereket fogok ki?
- Hé! - Lökött meg. Ó szóval még kötekedni is akar, na szuper.
- Figyelsz te rám? - Húzta össze a szemét. - Nagyon nem úgy néz ki.
- Uhm… Kérdezett valami fontosat? - Néztem rá ártatlan boci szemekkel. Talán bevállik, és nem öl meg.
- Csak annyit kérdeztem, hogy mit kersel ezeken az utcákon egyedül, és jól vagy. Meg harapott vagy ilyesmi? - Egyet közelebb lépett, és én automatikusan egyet hátra. Válaszkén csak megcsóváltam a fejem. - Akkor jó. De tényöeg érdekelne, hogyan kerülsz ide… Egyeltalán nem nézel ki, természet felettinek és vadásznak sem. - Mivan? - Tudod, egy sima átlagos ember ezekre az utcákra nem tudja betenni a lábát. Szóóóval, mi vagy? - Köszönöm a kérdést de magam sem tudom! És majd persze, egy szembejövö idegennek fogok mindent elmesélni! - Ha nem akarod akkor nem kell. - Azzal egy vállrántással elintézte ezt az egészet. De nem, persze nem tünt el, mint a filmekben szokás. Kínos csend. Mit akarhat még? - Akkor hát további szép estét fiú. - Azzal köddé vált. Na végre! Csak egyetlen vagyis két kicsi apró probléma van. Hol vagyok, és már sötét van! Gyosabb léptekkel, kezdtem össze-vissza menni. És sikeresen frászt kaptam.
- Yo cica! - Ez a hang, ez a megnevezés. Kurva életbe, ugye ez most csak egy vicc? Legyen az könyörgöm!
- Öhm, aryon, army? Mi a jó isten volt neked a neved? - fordultam vele szembe. Egy biztos: nem adom meg neki azt az élvezetet, hogy behódolok neki.
- Noayr. - Javított ki. Majd egyenesen a falnak lökött. - Mhm, tudod… Olyan édes vagy amikor, halál félelmed van… - Ezt már inkább morogta a fülembe, majd egynesen belenyalt. Rögvest elakakartam lökni, de sikertelenül. Sokkal erösebb nálam.
- Így van cicus. Erösebb vagyok nálad, így azt csinálok veled amit akarok. Akár itt helyben meg is eröszakolhatlak. - Nagyot nyeltem. Tuti nem olvas a gondolataimban, tui nem… MIVAN? Ezt most komolyan mondta, hogy itt helyben felcsinálna…? Már megint sikeresen annyira belemerültem, a gondolataimban, hogy csak most vettem észre, hogy a nyakamat szívogatja.
- Eressz! - Sziszegtem hozzá, bár ha jól sejtem akár térden könyöröghetnék akkor sem engedne. Felemelte a fejét. Pár centi választotta el az ajkainkat. A smaragd zöld szemei most, valahogy...mások voltak. Olyan „feküdj le velem, nem fogod megbánni” tekintet. A démon felkuncogott. - Vicces gondolataid vannak, cicus. Nem gondolod, hogy néha a tüzzel játszol?
- Akkor te meg ne olvass a gondolataimban! - vágtam rá azonnal. Akkor csessze meg, úgy ahogy van! A hüvelykujjával végig simitott az alsó ajkamon. Jól esö botzongás futott vßegig a gerincemen. Valahol az agyam hátsó részében, egy kis lámpa égett fel, hogy hagyjam, hogy azt müveljen velem, amit akar. De a többi józan részem folyamatosan nemet üvöltött. Nem leszek a kurvája!
- Már most az vagy. - Suttogta oda az ajkaimnak, teljesen türelmesen. Majd már sokkal eröszakosabban taoadt rá. Térdével, a két lábam közé furakodott, majd az egyik kezével, az enyéimet a fejém fölé fogta. Másik kezével máris az övemmel babrált. Mit ne mondjak, nem aprózza el. Hamar sikerült, a bosszantó övemtöl megszabadulnia. Esélyem sincs vagy van? Hirtelen ötlettöl, megpróbáltam volna bele rúgni, de ezzel csak annyit értem el, hogy a földön terültünk el. És persze, hogy én voltam allul. Megint. A felettem lévönek, meg csak egy perverz mosoly ült ki az arcára. A keze azonal utat talált az alsógatyámba, majd még ebben a szükös farmer és alsógatya párosban is jól mozgatta a kezét. Azonnal rámarkolt a férfiasságomra, ezzel belém folytva a levegöt. Gondolkodni sem volt idöm, mert az egyik, (sikeresen nem tudtam meg állapítani melyik) ujjával, ingerelni kezdte a makkomat. Persze, én meg csak ezek után csak nyöszörgni voltam képes, és próbáltam itt-ott kinyögni egy „ne csináldot” ami, egyáltalán nem jött össze. Majd amikor megunta, a sok szerencsétlenségemet, helyben lerántotta rólam a két zavaró ruhát, és rögvest mély torokkal kezdett. 16 évesen egy pasi szop le elösször. Jó kezdés, nem de? Öszintén bevallva, rohadt jól csinálta. Amikor már a csúcson jártam szinte, hirtelen abba hagyta. Levegöért kapkodtam, majd elködösült, tágra nyílt szemekkel bámultam rá. Ö persze csak vigyorgott, aztán úgy ahogy volt, felszívodott. Na bassza meg úgy ahogy van. Szóval csak meg akarta, mutatni, bizony ö bármit meg tehet. Egy két percig még bámultam a sötétet, majd kivertem magamnak. Mit sem törödve, a fehér ragacsos cuccot, a póómba töröltem. Csak most tünt fel, hogy mégis tudom hol vagyok. Szóval semmi élet kedvvel haza vánszorogtam.
*
Éjfél is lehet, vagy nem. Passzolom. Mintha tudnék aludni. A könyhán vagyok, és a nyomi pulton ülök, miköben egy kést forgatok a kezemben, és azon gondolkodva, hogy belebasszam-e a falba. Bár a fal nem ártott semmit. Letettem a kést mielött még tényleg bármiben kárt teszek. Ha belegondolok, pólót kéne cserélnem….mert még mindig az van rajtam. Hurrá.
- Cicus ne vedd le, jól áll így, söt így áll rajtad a legjobban. -Mi a fasz. Ez most a fejemben kotorászik, megint? Esküszöm meg találom a módját, hogyan nyirjam ki. De elöbb megeszem a fánkomat, amit még valamikor reggel, vagy délután vagy nem tudom mikor vettem. Barack lekváros a legfinomabb~. A mosógató feletti polcból kivettem a fánkot, ami sajnos kicsit kiszáradt. De még ehetö. Utánna leültem a kis étkezöasztalhoz, majd jó étvagyat kívántam magamnak. Így az éjjel közepén érdekes enni.
- Jó étvagyat, cicus. Nekem is hagyhatnál. - Kacsintott rám. Én meg sikeresen megijedtem töle, és belerúgtam az asztallábába.
- Kurva életbe is! Nem tudnál végre béken hagyni? - Néztem rá szúrós szemekkel.  
- Nem tehetek én arról, hogy úgy nézel ki ezekben a gatyákban ,mint egy szüz kurva. De ezzel nem azt mondom, hogy ne vedd fel öket, söööt hord öket többet! - Nézett rám csillogó szemekkel. Rajta csak fekete ruha volt, mint általában rajtam. Azt veszek fel amit akarok, ebbe nem fog beleszólni.
- Haragszom rám? - Nem. Miért tenném azt? Csak helyben akarom kibelezni….az még nem számít annak ugye? Ö ajkai meg csak felfelé rándultak.
- Ki is takarodhatsz a fejemböl, söt a házamból is. - Maradj nyugott Ew. Idegeséggel nem érsz el semmit.
- Nem, nem fogok kimászni a fejedböl, érdekes gondolataid vannak. - Megnyalta az alsó ajkát, amik annyira vörösek voltak, hogy az ember azt hinné rúzsozza magát.
- Hmm, lehet kikéne próbálnom, ha te ilyeneken gondolkozol.
- Jesszusom, inkább ne! - Vöröslö arcomat két tenyerem közé rejtettem. Smaragd szemeivel, mintha fel akart volna falni. Egy démon megehet?
- Nem vagyok kannibál, és ha kérdésed van akkir inkább tedd fel, és talán kisebb lesz majd az esélye, hogy a gondolataidban matatok. - Kellemes hangleejtéssel, mondta ezt. Erre is képes?
- Jó tudni. - Válaszoltam neki.
- Nem szeretem a tömondatokat… - Amikor képes voltam, újra rá nézni egyszerüen ö csak a tenyerében támasztotta az állát. Azthiszem, megint rákvörös lettem.
- Akkor egyszerüen csak dugd fel magadnak a kezed, ha nem szeretsz semmit! - Lehet nem kéne ilyeneket mondanom, mert a végén még megcsinálja. Bár….EW NEM! Stop! Ilyenkre ne is gondolj! Tényleg kezdek úgy viselkeni, mint egy szüz picsa.
- Jól mondod, cicus! - Idegesitö a cicuzozása. Leszokhatna, erröl is akkor még talán el is fogadom…. Vagy nem.
- A démonok, esznek valami normális emberi kaját?
- Aha. - Még, hogy ne használjak tömondatokat! Csessze meg.
- És nektek is szükésegetek van wc-re? Szexuális életetek megeggyzeik az miénkel? Démonoknak lehet gyerekük? Léteznek bukott angyalok? Tartasz háziállatot? Érzel dolgokat, mint például boldogág? Szeretsz valakit? Azt hiszem így ennyi. - Mondtam. Lehet kicsit sok kérdés egyszerre. Majd sírí csend következett. Vagy nem válaszol. Nekem olyan mindegy.
- Kérsz valamit..? - Kérdeztem, hátha sikerül oldanom a csendet.
- Egy szendvics jó lenne. Amúgy igen, igen, attól függ, igen, nem, talán, talán. - Heh? Biztos jó. Legalább szendvicset csináltam neki. Bár sajnos mire kész lettem, már megint eltünt. Akkor magam eszem meg.  Jó étvágyat újra Ew! De ezek után aludnom kéne menni… Hátha álomba sikerül ringatnom magam.