4. fejezet - Csoki süti

Alvás ide vagy oda, nem sokat segít. Fölleg ha az ember alvajáró. Vagy valami olyasmi. Ma reggel, arra ébredtem, hogy az egész ágyam csurom víz. Persze magamat is beleértve. Kezdenek nem stimmelni a dolgok. Jó lenne meglátogatni, egy jó öreg könyvtárat.  Igaz, eldugott helyen van, de ott biztos találok valamit.
*
Az illúzió könyvtár bejáratánál állok. Lehet ebben az egy órában, fog a fejemre dölni ez a romos épület. Belöktem a nehéz faajtót. Szokásosan a púpos öregember fogadott. Elöször megnéztem külön a démonokat, de nem találtam úgy semmit. Viszont harmadjára sikeresen rányúltam arra ami nekem kelett. „Természet feletti erök.” Érdekes, nagyon sok lap hiányzik belöle. Föleg az angyaloknál, bukottaknál és a démonoknál. Amit érdekesnek találok, hogy vannak a földön olyan bukottak, akik a „zuhanás” után egyszerüen elveszítik a memóriájukat. Exarch-nak hívják öket. Viszont erröl sem tudtam meg valami sokat. Marad otthon az internet.
*
„Az Exarch majdnem olyan mint egy bukott angyal. Csak, hogy az Exarchk zuhanás után elveszítik az emlékeiket.
Egykor az Exarchok magas rendü angyalok voltak.
A legenda szerint van egy kiválsztott. A kiválasztottnak ha visszatérnek az emlékei, akkor hatalmas eröre tesz szert. Ez miatt az arkangyalok rettegnek, így kineveztek egy angyal rangsrot csak is, arra, hogy az összes Exarchot levadásszák. De persze a legenda szeront a kiválasztottnak van egy védelmezöje, amit „örzöként” emlegetnek.”
Érdekes dolgokat lehet találni a neten. Már csak az a kérdes, higy az ember hisz benne vagy nem. Hátra döltem a gurulós székemben. Lehet Noayrnál kéne érdeklödnöm. Bár ez inkáb egy kevésbé jó ötlet. Inkább maradok az internet világánál, bár ki tudja. Tehát akkor most szépen pötyögjük be azt a Googleba, hogy: „hogyan nyírjunk ki egy démont akivel szerzödésünk van”. Ahha, semmi olyan dolog ami engem érdekelne. Reklámok mindenhol. A Bing böngészöt nem szeretem, inkább lapozgatok az itteni oldalak között. Nyílvánvanlóan ott vannak azok, hogy egy vámpírt egy karóval kell megölni. Vagy a vérfarkasra csak az ezüst gyolyó hat. Én csak abban bízom, hogy mind a kettöt bármivel meglehet ölni. Kezd fájni a hátam a sok görnyedéstöl. Pedig általában órákat szoktam a laptop előtt ülni, most még is fáj. Legalább még nem folyt ki a szemem. Legyél olyan kedves Google, hogy normális oldalakat dobsz ki. Végre! Volt egy kedves blog író aki ezeket fel rakta.
„Szerzödést egy démonnal bármikor köthetsz, de ennek ára van. Hogy mit tudsz felajánlani a démonnak? Nehéz kérdés. Igazság szerint, mindegyik mást akar. Van amelyik, nem akar semmit, de vannak azok akik a lekedet veszik el. Vagy épp a testedet használják ki. Az utóbbi kettö a leggyakoribb. A gyakori esetekhez, még a kor tartozik. Ha a lelked vagy a korod kelett neki, akkor felejtsd el, hogy megbontod a szerzödést. Ha szerencsés vagy, akkor két esélyed van arra, hogy megtörd. Vagy te halsz meg, vagy a démon. Ha meg akarod ölni a démont, akkor sok sikert hozzá. Van egy kis tippem, akkor a számodra. Soha nem fog össze jönni, és maximum te hlasz csak meg. Így is úgyis a sírodba viszed a szerzödést.”
Hát nagyon nem lettem elöbbre. Nézzük tovább milyen érdekes dolgokat írogatott.
„Angyalok és bukottak.”
„Az angyalok csak akkor szerzödnek emberrel ha nekik van arra szükségük. A szerzödésnek általában nem szokott ára lenni. Felbontása úgy történik, ha te meghalsz vagy ha az angyalnak úgy tartja kedve. Általában az érintettek nem emlékeznek semmire, söt még a szerzödéssel kötött angyalt sem látják.
A bukott angyaloknak teljesen mindegy mivel vagy kivel kötnek szerzödést. Ö számukra a káosz a lényeg. A szerzödés kötés nem jár különösebb dolgokkal. A szerzödést nem lehet felbomlasztani.”
De ha a bukott meghal? Na mindegy.
„ A szerzödések mind szimbólummal jár. Minnél díszesebb egy szimbólum annál magasabb rangú akivel szerzödést kötöttél.
Démon: Mindig kényes heyen fekszik: Mell, fenék és stb.
Angyal: Mindig a szívnél
Bukott: Mindig a kulcscsontnál.”
Azt hiszem mára elég volt az internetböl. Ideje meglátogati talán már a halott legjobb barátomat. Felálltam, majd az ajtóhoz fáradtam. Felhúztam a cipöimet, majd elhagytam a házat. Huszonöt perc sétálás után, megnyomtam Adam házuk csöngöjét. Adam anyukája nyított ajtót. Betessékelt és mondta, hogy akit keresek az a szobályaban tanul. Felsiettem az emeletre, majd jobbra a második ajtó. Kopogás nélkül benyitottam hozzá. Kicsit megugrott szegényem.
- Ew?! Te mit csinálsz itt? - Kérdezte. Én meg kényelmesen leültem az ágyára.
- Mivel csesztél felvenni a telefont, ezért megnéztem, hogy a fejed még a helyén van-e.
- Te nem hívtál. - Idöközben elöhalászta az ösrégi telefonját.
- Komolyan vegyél már' egy újat!
- Nem tudom mi a bajod vele! Lehet nem érintöképernyös telefon söt nem is tudja hol lakom, de attól még tökéletesen megfelel!
- Ahha, jó te tudod. Veled nem éri meg vitatkozni. - Kuncogtam fel.
- Vagy csak te nem tudnál vissza szólni.
- Stréber! - Ezzel felpattant a székröl és rám vetette magát. Majd egy idö után a birkozásun addig fajult, ameddig a földön kötöttünk ki, egy kis röhögö görccsel. Majd kopogás zavarta meg a jó hangulatunkat. Adam anyukája volt, és mondta hogy menjünk enni. A nö mindig olyan jól föz! Amikor beértünk az ebédlöbe, megcsapott a finom illat. Mindenki helyet foglalt az asztalnál majd fel lett szolgálva a töltött pulyka. Velünk evett Adam papája, húga és mamája. Adam nagymamája az anyai ágon nem itt él. A másik nagypapája, sajnos tavaly meghalt. Apukája még dolgozik ilyen késön is. A pulyka isteni volt. Adam anyukajája pakolt nekem még egy csomaggal el, hogy egészséggel fogyasszam el. Aztán viszont nekem haza kelett indulnom, mint valami pisisnek, mert sötétedet. Korom sötét volt mire haza értem, de persze fáradt nem voltam. Mivel még koránt sem voltam fáradt, ezért kerestem egy süti receptet a neten.
hozzávalók / 4 adag
2 csésze finomliszt
1/2 sütőpor
csipet só
3/4 csésze olvasztott vaj (nem több!)
1 csésze barna cukor
1/2 csésze kristálycukor
1 egész tojás + 1 tojássárgája
2 csésze csokichips (vagy összetört csokoládé)
1-2 vaníliás cukor
Elkészítés
1. A sütőt előmelegítjük 180°C-ra.
2. Összekeverjük az alapanyagokat - kivéve a csokidarabokat, kicsit meggyúrjuk a tésztát.
3. Amikor már kihűlt a vaj, ami összetartja, akkor kerülnek bele a csokidarabok.
4. Golf (pingpong) labda méretű adagokra gyúrjuk a tésztát (nem kell kilapítani, kilapul magától a sütőben).
5. Ezt az adagot mindenképpen 2 tálcán süssük, mert annyira szétterül, hogy nem fog rendesen átsülni az összes, és a kerek formáját is elveszíti.
6. 180°C-on 10-12 percig sütjük.

Hát nézzük, hogy sikerül-e. Akkor elöször is a recept szerint elö kell melegítenem. Jó ez meg van. Akkor tehát kell egy cucc amiben össze tudom keverni a dolgokat. Üvegtál talán jó lesz. A csokin kívül minden bele raktam az üvegtálba és össze kevertem. A recept szerint várnom kell a vajra, hurrá. Ameddig hül a hütöben, addig elmegyek fürödni és akkor tökéletes lesz. Felfrissülten siettem le a konyhába, megcsinálni a sütit. Össze gyurtam még a csokidarabokkal, majd golyó formára probáltam össze gyúrni. Utánna a sütöben végezték. Furcsán néznek ki. Amikor keszen voltak inkabb hasonlitottak….valamire. Csak nem sütire. Vajon mérgezö? Hát harapjunk bele… Hm! Nem is olyan rossz, mint ahogy kinéz. Az órára pillantottam, ami pont most ütött